Volt ám ugrabugri tegnap is, meg ma is már! Sajnos az idő nem jó itt most, esett az eső tegnap, szóval a délutáni séta elmaradt, de a tánc megvolt. Tegnap még küzdöttem a vádlimmal, de azért csináltam. Ma már sokkal jobb volt a helyzet és úgy veszem észre, hogy kicsit tovább is bírom az ugrálást, ami végtelen elégedettséggel tölt el és erőt ad, hogy csináljam, mert van értelme.
Az evés a legnehezebb amúgy. Mert mióta összeköltöztünk Matyival, mindig is úgy volt, hogy amikor mind a ketten hazaértünk este, akkor ettünk közösen egy vacsit, közben megvitattuk a napi eseményeket, vagy ha éppen vitáztunk, akkor alkalom volt tiszta vizet önteni a pohárba. Mióta én itthon vagyok Bercyvel, Matyi meg dolgozik, este 7-nél előbb nem vacsiztunk sosem. Vagy később, attól függ, hogy mikor tettük le Bendegúzt aludni, vacsi előtt vagy után. Most viszont én 6-ig eszem, utána már nem és ezt tényleg betartom, így kiesik a közös evés. Ezt úgy próbálom pótolni, hogy Bendegúzt etetem, amíg Matyika vacsizik és közben tudunk beszélgetni, meg tudjuk vitatni a napi eseményeket. Szóval ez a része pipa. A másik része az a dolognak, hogy olyan 11 fele fekszünk le és az elég messze van 6-tól, hogy éhes legyek, főleg, hogy Matyi zugevő, hűtőnyitogató, előszeretettel eszik még lefekvés előtt is egy “szolid” adaggal. Hát ilyenkor próbálom magam nagyon lekötni. Amúgy azt hittem jobban kínoz majd a nem evés, de eddig ura vagyok a helyzetnek.
szép napot! puszcsy
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: